Történelem

Szigetszentmárton az ősi települések közé tartozik. Azt, hogy már több ezer éve is éltek itt emberek, azt a község négyezer éves, világhírű régészeti „őskocsi” lelete is bizonyítja, melyet jelenleg a Nemzeti Múzeumban őriznek. A település elnevezésében a Szent Márton név a templom védőszentjére utal. Szigetszentmárton neve írásban először 1285-ben fordult elő, amikor is IV.(Kun) László király egyik oklevelét innen keltezte. Lázár deák 1528-ban készített térképe is jelöli Szent Márton falut. A község a középkorban mezővárosi rangot is viselt. Buda elfoglalását követően a török összeírások szerint népes település, ahol 43 adófizető családnév szerepel a listán 26 házzal. A Buda visszafoglalására indított felszabadító háború során a falu megfogyatkozott lakossága szétszéledt. A török kiűzése után a győztes hadvezér Savoyai Jenő kapta jutalmul az egész Csepel-szigetet. A harcok elmúltával csak néhány család tért vissza, ezért Savoyai Jenő földesúr sváb telepeseket telepített a falu területére később Mária Terézia bajor telepeseket telepített le. Az 1838-as dunai nagy árvíz az 1886. évi tűzvész, mely a falu kétharmadát elpusztította, megváltoztatta települési jelleget, rendezettebbé váltak az utcák és a beltelkek. 1855-ben alapították az állami iskolát (az egyházé 1742 óta működött), 1888-ban óvodát szerveztek. A településen 1898-tól Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1909-től Gazdakör, 1936-tól Polgári Lövészegyesület működött, majd 1939-ben megalakult a Magyarországi Németek Szövetsége helyi szervezete, 1952-ben pedig a fúvószenekar is. A falu német ajkú lakossága szorgalmas munkával igyekezett vagyoni gyarapodását elősegíteni. Az 1941-ben tartott népszámláláskor Szigetszentmártonban 1069 éltek. Anyanyelve szerint 226 fő magyarnak, 843 pedig németnek tartotta magát. A második világháborút követő kitelepítést e népszámlálás alapján hajtották végre. A vagonokban elvittek helyére az alföldi és a szlovákiai területekről érkeztek magyarok.

A rendszerváltás előtt Szigetcsép, Szigetújfalu, Szigetszentmárton közös közigazgatási egységet képezett. Ez a rendszerváltozással megszűnt.

A lakosok száma 2010. január 1.-jén 2199 fő volt.^[3]

A beruházások célszerű megvalósítása tette lehetővé, hogy ma már a település vezetékes ivóvízellátása 100%-os. A lakások 80%-ában van vezetékes gáz, 70%-ában vezetékes telefon. Az útfelület 85%-a pormentesített. Kiemelt helyen szerepel a csatornahálózat kiépítése.

A település fejlődésével lépést tartott az infrastruktúra fejlődése is. Üzletek, szálláshelyek, vendéglátóhelyek nyíltak és megújult a kultúrház is.